2025. június 5-én megnyitottuk a szakmai közönség előtt a Baltazár Ház kapuit, és egy különleges szakmai napra invitáltuk az érdeklődőket.

A nap házigazdái: Kováts Adél, Szikszai Rémusz és Elek Dóra voltak.

Ez a nap lehetőséget teremtett arra, hogy betekintést nyújtsunk a Baltazár Színház világába, művészi szemléletmódjába és társadalmi szerepvállalásába. A délelőtt folyamán vendégeink Vörös István: Segítség, segítek! című menekítődrámájának előadását tekinthették meg Kováts Kriszta rendezésében. Az előadás megrendítő erővel, ugyanakkor finom emberi érzékenységgel járja körül a segítségadás belső dilemmáit, erkölcsi határhelyzeteit és a felelősségvállalás összetett természetét.

A különleges színházi élmény mellett a szakmai nap célja az is volt, hogy párbeszédet indítson a színházi szakma képviselői között, és inspirációt nyújtson a művészet és a társadalmi érzékenyítés határterületein végzett munkához. Ezt követően  kerekasztal-beszélgetés, vitafórum zajlott a színház, a befogadás és a művészi kiválóság határterületeiről. A beszélgetést Váradi Júlia magyar rádiós újságíró, riporter vezette,  részt vettek rajta Kováts Adél Kossuth- és Jászai Mari-díjas magyar színésznő, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja, a Radnóti Színház igazgatója, Szikszai Rémusz színész, rendező, dramaturg, Kováts Kriszta Jászai Mari-díjas magyar színésznő, énekesnő, rendező, rádiós műsorvezető, Elek Dóra díjnyertes színházi és filmrendező, a Baltazár Színház alapítója és művészeti vezetője, illetve a Baltazár Színház társulatának két tagja, Kovács Panka és Klabacsek Dániel.

fotó: Bege Nóra

Majd két inspiráló workshop keretében közösen dolgozhattak együtt fiatal színészek a Baltazár Színház művészeivel. Elsőként Szikszai Rémusszal, majd Farkas Dorkával koreográfus, előadó, okleveles kreatív-tánc oktató, testtudati mozgás-csoport vezetővel dolgozhattak együtt az érdeklődők.

fotó: Bege Nóra

A workshopok fő témája a kapcsolódás, a koncentráció, a befelé figyelés és a tudatos jelenlét volt – mindazok a belső képességek és attitűdök, amelyek elengedhetetlenek a színházi munkában, különösen egy olyan érzékeny és nyitott alkotói térben, mint amilyen a Baltazár Színház. A résztvevők gyakorlatokon, mozgásos és játékos feladatokon keresztül tapasztalhatták meg, milyen mély emberi és művészi minőségek születhetnek meg akkor, amikor valódi figyelemmel fordulunk önmagunk és egymás felé.

A közös élmény nemcsak a szakmai fejlődést szolgálta, hanem egy olyan emberi találkozást is lehetővé tett, amelyben a művészet átlépi a korlátokat, és közös nyelvet teremt minden résztvevő számára.