Az előadás abszurd világa a színészek egyediségéből indul ki, arra tesz kísérletet, hogy megmutassa azt a sokrétűséget és változatosságot, amelyre csak a Baltazár színészei képesek.

A Pitypang metaforikus, lírai nyelven beszél a szerelemről, magyar költők verseinek és a színészeink saját gondolatainak felhasználásával. Ezzel a finom, pasztell és idilli világgal száll vitába az este második részében a Por. Vörös István kortárs drámaszövege éles kritikát fogalmaz meg a harmónia iránti olthatatlan vágyunkról, önmagunkról és a színházról magáról is. „A Por című mozgásszínházi előadásunk kérdésfeltevések sorozata. Arra keressük a választ, hogy mit nevezünk szépnek, és mi ad értelmet az alkotásnak vagy a mindennapjainknak. Ebben rengeteg az irónia és az önirónia, ami önismeretet feltételez, erős intellektuális munkát vár el a Baltazár színészeitől, akik ezt a munkát hibátlanul el is végzik” – mondja Réti-Harmath Olívia és Farkas Dorka az előadás két rendezője. 

Az előadás hossza kétszer harminc perc, egy szünettel.