Ki vagyok én?
Az, aki hibázott? Az, aki hátránnyal indult? Az, akire rákerült a bélyeg?
A Galambok háza olyan emberek történeteit mutatja meg, akik börtönnel, fogyatékkal, társadalmi kirekesztettséggel élnek együtt. Valóban ezek határoznak meg minket teljesen?
A társadalom köre szűk. Aki nem illeszkedik, kívül reked.
A kör lehet közösség – és lehet fal.
Lehet védelem – és lehet börtön.
Ki lehet-e lépni az ördögi körből, ahol a hiba újra és újra önmagát ismétli? Mi az a mély, megtartó szeretetélmény, ami valódi változást indít el?
A Galambok háza a felelősségről, az önazonosságról és az újrakezdés lehetőségéről szól.
Arról, hogyan írhatjuk át a saját történetünket – és hogyan léphetünk egy magasabb tudatossági szintre.
Arról a pillanatról, amikor valaki rájön:
nem azonos azzal, amit tett. Nem azonos azzal, amibe született. Nem azonos azzal, amit mások gondolnak róla.
Mert többek vagyunk, mint a hibáink.
