A bábeli tükör-torony nem a végtelen, égi, „isteni” magasságokba tör, hanem inkább belülre, önmagunk emberi világának mélyére. Egy Nagy Terv, amit nem a nagyravágyás és gőg vezérel, hanem az együtt-érzés és az együtt-gondolkodás.
Keressük a Bábel ellentétét, egy olyan közös alkotás vagy építmény vízióját, ami nem szétválaszt, nem elkülönít, hanem összehoz bennünket.
Keressük azt az ősi közös nyelvet, ami egyben a jövőnk nyelve. Ez a nyelv talán nem is egy beszélt nyelv, hiszen legtöbbször akkor sem értjük egymást, ha egy nyelvet beszélünk.
Feltételezzük és reméljük, hogy az emberiség bár individuumok milliói, ugyanakkor egy
összetett, egységes, organikusan együttműködő lény is.

A világ kifelé és befelé is végtelen.

A Tükör-Bábel nem a külső „isteni végtelen”, hanem a belső „emberi végtelen” felé építkezik. Az emberiség érző és cselekvő tudatának középpontja felé.