Bemutató: 2018. december 12. Baltazár Ház
Vörös István drámájának középpontjában egy 16 éves kamaszlány áll, akit osztálytársai kiközösítenek, amiért a világot náluk jobban, a maga teljességében látja, és ezt nem fél nyers őszinteséggel a többiek tudtára hozni. Felnövéstörténet, amely a másságot és az elfogadást helyezi a középpontba. A kamaszok lázadásának, kívülállásának bemutatásán keresztül teszi világossá, hogy nincs is olyan nagy különbség sérültek és nem sérültek között, hogy mindannyian ugyanabban a világban élünk, és hogy egyes életszakaszainkban nagyon hasonló kihívások elé állít minket az élet.
Alkotók – író: Vörös István // rendező: Kováts Kriszta // zeneszerző: Schneider Zoltán // a rendező munkatársa: Mudráninecz Éva // asszisztens: Horváth Szilvia // díszlet- és jelmeztervező: Ruttka Andrea // fénytervező: Mudráninecz János, smink-haj: Nagy Réka // Előadják – Erdős Balázs, Fehér Dániel, Horváth Szilvia, Keresztes Anna, Kocsi Zsófia, Kovács Panka, Kovács Veronika, Medetz Attila, Pátkai Andrea, Szilvásy Márton, Vörös Ferenc
Rólunk írták:
„Az Üstökös borzongatóan szép tanmese. Az örök kamaszkori dilemma értő kezelése közben, nem rejtetten s főleg nem erőltetetten égetően aktuális kérdéseinkről, a másokra (gyakorta) tekintettel nem lévő egyén és a (sokszor) szörnyűséges birkatömeg harcáról, külön-külön igazságainkról, s legfőképp a másik, a másság (hiányzó) tiszteletéről meditál.”
HVG
„Az üstökös végül megvalósította a címében megadott célkitűzést, Üstike karakterén keresztül megadta a lehetőséget az önvizsgálatra – nem csak kamaszoknak –, hogy a néző elgondolkodjon, vajon kinek kell változtatni, ha azt szeretné, hogy a világ változzon? Közben pedig úgy beszélt a másságról és a kiközösítésről, hogy az mindenki számára átélhető legyen.”
Fejes Réka, Pannon Tükör 2019.
„A Baltazár-féle naprendszerben pedig minden társulati tag egy önállóan mozgó és létező bolygó, derengő hold vagy cikázó üstökös. Így, egy pályán mozogva alkotnak a maguk teljességében egy egész, lüktető rendszert. És ily módon döbbenhetünk rá az előadás végén mi magunk is arra, hogy mindannyian ugyanazon Tejútrendszerben létezünk. Együtt és külön-külön.”
Németh Fruzsina Lilla, dunszt.sk
