Bemutató: 2000. április 15. FMK (Ferencvárosi Művelődési Központ)

A szólás szerint a szülő búcsúzik e szavakkal lefeküdni készülő gyermekétől: „Most mész a tollasbálba!”. Az álom világába. Oda, ahol a lélek igazi természete mutatkozik meg. A darabbeli álomforgatag szereplői egyszerre felnőttek és gyerekek: párnababát ringatva álmodnak szenvedélyes éjszakákról. A gyerekkor és a felnőttek világa között számukra nincs határ. Mindannyian mindig úton vagyunk: élünk és meghalunk. Örök álomba merülünk. Hát, kívánj szép álmokat!

Alkotók – rendező: Elek Dóra // író: Győry Zsuzsa // színpadkép: Virág Szilvia // Jelmez: Földi Anna // Előadják – Erdős Balázs, Fehér Dániel, Horváth Szilvia, Kántor Nóra, Kovács Veronika, Kozma Bognár Sándor, Kudari Réka, Ócsai András, Rafael Erzsébet, Taligás Anna, Vörös Ferenc

Rólunk írták

„Ebben az előadásban az őszinteség » tapintható « a színpadon, s őszinte a taps a nézőtéren. Ez, valljuk be, nem túl gyakori jelenség. De van, amikor a színház a legfontosabb dolgokról szól: életről, érzelmekről. Rólunk, rólad, rólam. A szeretet utáni vágyról.” Jakab Vera: „Szeretném, ha szeretnének”

Zsöllye, 2000. október

„A Tollasbál a lélek igazi természetét fedi fel az álomvilág ködfátyolán keresztül.”

Szabó C. Szilárd: Sérült gyerekek színháza. Dél-Magyarország, 2000. július 27.

„Ez az előadás nem steril, nem a professzionalizmustól fojtó. Minden jelenete, a több hónapos próbálás után is, ott születik a szemünk előtt, nekünk. Mintha éreznék a közönség hangulatát, figyelmét, hangjait és sóhaját, a Baltazár fiatal művészei nemcsak előadnak, hanem átadnak és elvesznek. Közösséget teremtenek velünk, bevonnak a maguk titkos életébe, az álmaikba, és örülnek, hogy ott vagyunk. Vendégül látnak.”

Jaksity György: Első bálozók. Magyar Narancs, 2000. április 27.